MENNI VAGY MARADNI tanakodik Felkay Tamás, a könyv főhőse. Kalandos életén keresztül a szerző arra a - sokakat foglalkoztató - kérdésre keres választ, hogy hol célszerűbb leélni az életünket: idegenben vagy szülőföldünkön. Az 1956 és 1981 között játszódó, önéletrajzi elemeken alapuló regényében Tímár Gábor első kézből szerzett tapasztalatai alapján ábrázolja a hozzá hasonló magyar menekültek életét, és ezen keresztül a beilleszkedés folyamatának buktatóit. Ugyanakkor nem rejti véka alá azokat a magyarországi élményeit sem, amelyeket akkor szerzett, amikor rendszeres időközönként hazalátogatott. Mivel bejárta a világot, munkája révén közvetlen kapcsolatba került az államfőkkel, így bemutatja a diktátorok lelkivilágát is. Ugyanakkor hiteles képet fest a fejlődő országokra jellemző sajátos gondolkodásmódról, a különféle szokásokról, továbbá az ott tapasztalható korrupcióról, erőszakról és életvitelrol.

Sajtó alá rendezte: Hollós Adrienne
ISBN 963 9568 00 7
Megvásárolható: a Szkítia könyvesboltjaiban és az Interneten

 RÉSZLET

    Tamás úgy érezte, hogy nem maradhat ki az eseményekből. Ő is ott volt a Sztálin-szobor ledöntésénél, majd a Rádió épületénél. Később a pesterzsébeti fiataloknak magyarázta a fegyverhasználat alapjait, majd a nyolcadik kerület forradalmi tanácsának mérnökeként vigyázott, hogy az emberek ne maradjanak a súlyosan sérült lakóépületekben. November 4-én az amerikaiak segítségében bízva csatlakozott a fegyveres felkelőkhöz. Azt hitte, hogy Eisenhower betartja szavát, s ha kell, katonai erőkkel is megsegíti azokat a csatlós államokat, amelyek el akarnak szakadni a Szovjetuniótól. Amikor kis csapatának tagjai kezdtek szétszéledni, Tamás rájött, hogy hiába reménykedik, neki is el kell döntenie, hogyan tovább.
   -- Én sem hiszem el, amit a kommunisták mondanak -- mondta anyjának Tamás.
   -- Miért nem? Kádár is le volt csukva. Szerintem nem fogja megengedni, hogy az ÁVÓ-t újjászervezzék -- szólt Felkayné.
   -- Manci, hogy lehetsz ennyire naiv? Hogy mondhatsz ilyen szamárságokat? Nyugodtan aludnál, ha a komcsik mégis letartóztatják, aztán elküldik Szibériába a fiadat?
   -- Kádár nem tűrne el ilyen jogtalanságot. Amnesztiát ígért mindenkinek.
   -- Nem érdekel. Nem hiszek neki. Ha akarsz, maradj, de a két gyereknek el kell mennie -- jelentette ki az apa.
    -- Én nem megyek sehova -- mondta Erika. -- Itthon akarok leérettségizni, aztán el akarom végezni a Testnevelési Főiskolát. Semmi kedvem megtanulni egy másik nyelvet. Nem akarom idegenben leélni az életemet.
   -- Megértem, kislányom, ha félsz nekivágni a nagyvilágnak. Tamás, te viszont okosabban teszed, ha minél előbb elindulsz.
   -- Igazad van -- mondta Tamás, és felállt az asztaltól.
   -- Csak nem gondolod komolyan? -- kérdezte az anyja.
   -- De igen.
   -- Öltözz fel jól! -- szólt az apja. -- Dupla alsónadrágot meg két inget vegyél fel! Nehogy megfázz!
   -- Hogy fogsz átjutni a határon? Az oroszok már őrzik. Jobban tennéd, ha te is itthon maradnál, mint a húgod. Csak nem képzeled, hogy a pályaudvaron majd adnak neked egy jegyet a bécsi gyorsra?
   -- Anyám, ezt én is nagyon jól tudom. Először vonattal elmegyek Győrbe, és megkeresem Feri bácsit. Biztosan lesz valamilyen ötlete.
   -- Rá aztán ne számíts! Szerintem már rég Ausztriában van -- szólt Erika. -- De Kati néni talán nem ment el Sopronból. Ő esetleg tud segíteni.
   -- Mennyi pénzed van? -- kérdezte Tamástól az apja….