|
MENNI VAGY MARADNI tanakodik Felkay Tamás, a könyv főhőse. Kalandos életén keresztül a szerző arra a - sokakat foglalkoztató - kérdésre keres választ, hogy hol célszerűbb leélni az életünket: idegenben vagy szülőföldünkön. Az 1956 és 1981 között játszódó, önéletrajzi elemeken alapuló regényében Tímár Gábor első kézből szerzett tapasztalatai alapján ábrázolja a hozzá hasonló magyar menekültek életét, és ezen keresztül a beilleszkedés folyamatának buktatóit. Ugyanakkor nem rejti véka alá azokat a magyarországi élményeit sem, amelyeket akkor szerzett, amikor rendszeres időközönként hazalátogatott. Mivel bejárta a világot, munkája révén közvetlen kapcsolatba került az államfőkkel, így bemutatja a diktátorok lelkivilágát is. Ugyanakkor hiteles képet fest a fejlődő országokra jellemző sajátos gondolkodásmódról, a különféle szokásokról, továbbá az ott tapasztalható korrupcióról, erőszakról és életvitelről.
Sajtó alá rendezte: Hollós Adrienne Kiadta: Kairosz Kiadó, 2006, ISBN 963 9568 00 7 Megvásárolható: a Szkítia könyvesboltjaiban és az Interneten |
|
Tímár Gábor
|
|
RÉSZLET Tamás úgy érezte, hogy nem maradhat ki az eseményekből. Ő is ott volt a Sztálin-szobor ledöntésénél, majd a Rádió épületénél. Később a pesterzsébeti fiataloknak magyarázta a fegyverhasználat alapjait, majd a nyolcadik kerület forradalmi tanácsának mérnökeként vigyázott, hogy az emberek ne maradjanak a súlyosan sérült lakóépületekben. November 4-én az amerikaiak segítségében bízva csatlakozott a fegyveres felkelőkhöz. Azt hitte, hogy Eisenhower betartja szavát, s ha kell, katonai erőkkel is megsegíti azokat a csatlós államokat, amelyek el akarnak szakadni a Szovjetuniótól. Amikor kis csapatának tagjai kezdtek szétszéledni, Tamás rájött, hogy hiába reménykedik, neki is el kell döntenie, hogyan tovább. — Én sem hiszem el, amit a kommunisták mondanak — mondta anyjának Tamás. — Miért nem? Kádár is le volt csukva. Szerintem nem fogja megengedni, hogy az ÁVÓ-t újjászervezzék — szólt Felkayné. — Manci, hogy lehetsz ennyire naiv? Hogy mondhatsz ilyen szamárságokat? Nyugodtan aludnál, ha a komcsik mégis letartóztatják, aztán elküldik Szibériába a fiadat? — Kádár nem tűrne el ilyen jogtalanságot. Amnesztiát ígért mindenkinek. — Nem érdekel. Nem hiszek neki. Ha akarsz, maradj, de a két gyereknek el kell mennie — jelentette ki az apa. — Én nem megyek sehova — mondta Erika. — Itthon akarok leérettségizni, aztán el akarom végezni a Testnevelési Főiskolát. Semmi kedvem megtanulni egy másik nyelvet. Nem akarom idegenben leélni az életemet. — Megértem, kislányom, ha félsz nekivágni a nagyvilágnak. Tamás, te viszont okosabban teszed, ha minél előbb elindulsz. — Igazad van — mondta Tamás, és felállt az asztaltól. — Csak nem gondolod komolyan? — kérdezte az anyja. — De igen. — Öltözz fel jól! — szólt az apja. — Dupla alsónadrágot meg két inget vegyél fel! Nehogy megfázz! — Hogy fogsz átjutni a határon? Az oroszok már őrzik. Jobban tennéd, ha te is itthon maradnál, mint a húgod. Csak nem képzeled, hogy a pályaudvaron majd adnak neked egy jegyet a bécsi gyorsra? — Anyám, ezt én is nagyon jól tudom. Először vonattal elmegyek Győrbe, és megkeresem Feri bácsit. Biztosan lesz valamilyen ötlete. — Rá aztán ne számíts! Szerintem már rég Ausztriában van — szólt Erika. — De Kati néni talán nem ment el Sopronból. Ő esetleg tud segíteni. — Mennyi pénzed van? — kérdezte Tamástól az apja….
|